Egyre többen csalódnak a kereszténység és a mai egyházak fejlődésében, amelyek többsége beilleszkedett a világrendszerbe. Így azt tapasztaljuk, hogy képtelenek vagyunk egy olyan összejövetel részesei lenni, amely valóban Krisztus Teste.
E helyzet miatt elszomorodva sokan elmennének, de nincsenek meggyőződve arról, hogy találnának egy kompromisszummentes gyülekezetet. A bátrabbak visszavonulnak, és úgy döntenek, hogy egyedül élik a keresztény életet.
Így két magatartással találkozhatunk:
- az első a megalkuvás elfogadása, egy olyan hozzáállás, amely nem veszi figyelembe a Szentírás intéseit, amely megmondja, hogy kivel ne egyesüljünk. (Az emberek önimádók lesznek… az áhítat egy formáját tartják, de megtagadják annak valódi erejét. Forduljatok el ezektől az emberektől. 2 Timóteus 3:1-5) Olvassátok el az Ezsdrás 4:1-5-öt!
- a második pedig a visszavonultság és a magány, anélkül, hogy Krisztus Testének részévé akarnának válni, egy olyan magatartás, amely meghiúsítja Isten tervét a lelki növekedésükre. (Isten helyezte a tagokat, mindegyiküket a testbe, ahogyan Ő akarta; Isten formálta a testet; ti vagytok Krisztus teste, és külön-külön mindegyik az ő tagja. 1 Korinthus 12:18, 24, 27)
Mindkét hozzáállás nagyon veszélyes, mivel valójában Krisztus munkájának elutasítását jelentik az egyház/az Ő Testének tagjainak növekedése/építése terén. (Ahogyan Krisztus szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje azt, miután megtisztította az Igével való vízmosás által, hogy az Egyházat magának bemutassa ragyogásban, folt és ránc vagy bármi ilyesmi nélkül, hogy szent és hibátlan legyen. Efézusbeliekhez 5:25; Benne az egész építmény összeillesztve, szent templommá növekszik az Úrban; benne ti is Isten lakóhelyévé épültök össze a Lélek által. Efézus 2:21).
Sokunk számára az egyház, amelyhez tartozunk, már nem rendelkezik Isten által adott céllal. Sokan az egyházat csak egy olyan helynek tekintik, ahol egy kis nyugalmat találhatunk, ami egyébként a hétköznapokban a zsúfolt életmód miatt elvész.